Többféle megközelítése lehetséges a VLAN-ok telephelyek közötti átvitelének, ebben a posztban egy, a Vyattában nem túl régóta meglévő opcióval, az OpenVPN-nel esek neki a problémának. Alapvetően tesztről van szó, és mivel nem akartam túlságosan elbonyolítani, ezért a tesztkörnyezetben a teljes layer 2 egyetlen switchen lakik, ezen az egy switchen van az egyik telephely két VLAN-ja, a másik telephely két VLAN-ja, és persze a WAN kapcsolatot helyettesítő VLAN is. Layer 3-as funkciók (a tesztklienseket leszámítva) csak a Vyatta hostokon találhatók, ezekben csupán egyetlen NIC van, így minden interfész vagy VLAN interfész lesz vagy valamilyen egyéb virtuális interfész. A cél, hogy a két telephely között a kliensek számára transzparens layer2-es bridge épüljön fel az alábbi topológiával:
A bemutatandó módszer lehetővé teszi a VLAN ID átírást, és mivel a tesztkörnyezet layer 2-ben csupán egyetlen switch, szükség is lesz erre, de éles környezetben természetesen lehet ugyanazokat a VLAN ID-ket használni a kapcsolat mindkét oldalán. V1 és V2 lesz a két Vyatta teszt host, mindkettő egyetlen fizikai interfészen keresztül kapja meg a tagged VLAN-okat. V1 esetében ez a VLAN1, VLAN2, VLAN3, az ezeknek megfelelő interfészek értelemszerűen: eth0.1, eth0.2, eth0.3. A beállítások hasonlóak V2 esetén is, ám itt a VLAN2 átalakul VLAN20-ra a VLAN3 pedig VLAN30-ra.
Mielőtt ténylegesen belekezdenénk a VPN konfigurációba, állítsuk be
a legalapvetőbb dolgokat! Szükség lesz egy VLAN1 interfészre, azon IP-re, SSH-ra, és a hostnév beállítása sem árt (a prompt csak egy kijelentkezés-bejelentkezés után vált V1-re az alapértelmezett "vyatta"-ról):
vyatta@vyatta:~$ configure
[edit]
vyatta@vyatta# set interfaces ethernet eth0 vif 1 address 10.1.1.1/24
[edit]
vyatta@vyatta# set system host-name V1
[edit]
vyatta@vyatta# set service ssh
[edit]
vyatta@vyatta# commit
Restarting OpenBSD Secure Shell server: sshd.
[edit]
vyatta@vyatta# save
Saving configuration to '/opt/vyatta/etc/config/config.boot'...
Done
A továbblépés előtt hasonló alapbeállítást igényel a V2-es Vyatta is. Ha megvagyunk, akkor jöhet a VPN: a site-to-site tunnelek felhúzásához az új OpenVPN-es Vyatta parancsokat fogjuk használni, és az egyszerűség kedvéért PSK-ra építünk. Ha jobban meggondolom, annyira azért nem új az OpenVPN a Vyattában, valamikor tavaly év elején került bele. Akárhogy is, a topológia megvalósításához két külön OpenVPN tunnelre lesz szükségünk, ezért a V1 alapbeállításai után az első feladat két kulcs létrehozása a V1-en, majd e két kulcs eljuttatása V2-re is. A kulcsok generálása a "vpn openvpn-key generate <fájlnév>" paranccsal történik:
vyatta@V1:~$ vpn openvpn-key generate /root/vtun0.key
vyatta@V1:~$ cat /root/vtun0.key
cat: /root/vtun0.key: Permission denied
vyatta@V1:~$ sudo cat /root/vtun0.key
#
# 2048 bit OpenVPN static key
#
-----BEGIN OpenVPN Static key V1-----
0cbcd00265518db1fd8b4ded2e721396
2ee1ef306d1163b82df0b478462ae35b
5764e128b8c6f15931c2ad0d94f1a477
c7aab38ca570cc20b0aeb8da8056dd27
d70d4bdf9b705af8cfe2380f57a7c840
ae24f6a9a1f13d5da1ebc18025b8d575
dc4634625c051bfbf976b72a8f35bca5
238bd80f371df2bac0f48ccd26968917
9b86c7067bf6a927c217f81d6f6b6840
7e133cc4fc677175a5702f841b11be4e
8c56c0cfc08497d1e599162757ec848b
26f670842245af40f45670b3ef257adc
784aa1f6b1c27c83e969aab0edca8b6b
dead67a4bad7630f18838cb0871b1449
a686356a001e4d3c34ecc8743f7c6067
95027528e178fb73994241e6348c3977
-----END OpenVPN Static key V1-----
vyatta@V1:~$
Az első paranccsal legeneráltuk az OpenVPN PSK-t és azt a "/root/vtun0.key" fájlba mentettük. Tulajdonképpen mindegy is, hogy hová mentjük, a fájl "root:root","600" jogokkal jön létre, tehát kizárólag a root felhasználó tudja írni-olvasni, másoknak semmilyen jogosultsága nincs a fájlra, és ez jól is van így. A példában ezért nem működik elsőre a fájl tartalmának kiírása, másodszorra viszont rootként megyünk, sudo-val, ezért nincs ilyen probléma. A "vtun0.key"-hez hasonlóan generáltassunk egy "vtun1.key"-t is, ez lesz a másik tunnelhez a PSK. Ha megvannak a kulcsok, akkor SCP-vel átmásolhatjuk őket a V2-re (figyelem: a kulcsok csak a root számára olvashatók, viszont az SSH PermitRootLogin no-val fut, "sudo -i"-vel tudunk bash shellt nyitni rootként a megoldáshoz). Persze SCP helyett másolhatjuk vágólapon keresztül is a kulcsokat vagy USB-n, a lényeg, hogy ugyanazok a kulcsok legyenek fent mindkét Vyattán.
Ezek után létrehozhatjuk a V1-en az első site-to-site bridge kapcsolatot. Készítünk egy "br0" nevű bridge interfészt, amelynek a tagjai az "eth0.2" és a "vtun0" lesznek, majd beállítjuk az OpenVPN paramétereket. OpenVPN esetén szeretem kihasználni az IPSec-től eltérő adottságokat, ilyen például a
Blowfish kódolás (bf128), ami - ha pusztán a szoftveres implementációkat vizsgáljuk, márpedig a Vyatta esetén csak ilyenünk van - minden létező teszt szerint gyorsabb az AES-nél, az öregecskedő 3DES-t pedig nem is érdemes egy lapon említeni vele. A "br0" és a "vtun0" beállítását a következő parancsokkal végezhetjük el a V1-en:
set interfaces bridge br0
set interfaces ethernet eth0 vif 2
set interfaces ethernet eth0 vif 2 bridge-group bridge br0
set interfaces openvpn vtun0 bridge-group bridge br0
set interfaces openvpn vtun0 encryption bf128
set interfaces openvpn vtun0 hash sha1
set interfaces openvpn vtun0 mode site-to-site
set interfaces openvpn vtun0 remote-host 10.1.1.2
set interfaces openvpn vtun0 shared-secret-key-file /root/vtun0.key
Alapvetően rendkívül hasonló lesz a "br1" és a "vtun1" is, azt az apróságot leszámítva, hogy itt az OpenVPN által alapértelmezetten használt egyetlen portot UDP 1194-ről eggyel feljebb, az UDP 1195-re tesszük mindkét oldalon (így külön datagram socketre épül a vtun1 és a vtun0), és persze az interfész nevek mások lesznek:
set interfaces bridge br1
set interfaces ethernet eth0 vif 3
set interfaces ethernet eth0 vif 3 bridge-group bridge br1
set interfaces openvpn vtun1 bridge-group bridge br1
set interfaces openvpn vtun1 encryption bf128
set interfaces openvpn vtun1 hash sha1
set interfaces openvpn vtun1 local-port 1195
set interfaces openvpn vtun1 mode site-to-site
set interfaces openvpn vtun1 remote-host 10.1.1.2
set interfaces openvpn vtun1 remote-port 1195
set interfaces openvpn vtun1 shared-secret-key-file /root/vtun1.key
A sok pötyögés után jöhet a "commit" majd a "save", és a V1-en készen is vagyunk. A V2 konfigurációja alig tér el a V1-től, "vtun0" esetén "vif2" helyett "vif20", "10.1.1.2" helyett pedig "10.1.1.1" szükséges. A V2 "vtun1" pedig "vif3" helyett "vif30"-at használ, illetve itt is 1-re végződik a VPN peer IP-je. Említettem az elején: nem feltétlenül kell átírni a V2-es Vyattán a VLAN ID-ket, a tesztkörnyezet azonban nálam csak egyetlen switchet tartalmazott layer2-ben. Ha készen vagyunk a beállításokkal, a VPN kapcsolatok állapotát a "show interfaces openvpn", illetve a "show interfaces openvpn detail" paranccsal ellenőrizhetjük, A bridge-ek állapotát a "show bridge br0" vagy "show bridge br1" paranccsal kérhetjük le.
