VARP: aktív-aktív FHRP megoldás

A legutóbb egy kevéssé ismert Cisco IOS HSRP feature volt terítéken, most sem megyünk sokkal messzebb: olvastam a napokban egy másik FHRP-ről, a VARP-ról (Virtual ARP). Ez a jószág az Arista EOS-t futtató L3 switchek egyik érdekessége, egy-két éve létező lehetőség, ami a többi hasonló protokollal ellentétben aktív-aktív redundanciát biztosít.

A VARP helyes működéséhez (a többi protokollhoz hasonlóan) kézzel vagy valamilyen irányító protokollal tökéletes szinkronban kell tartani az eszközök route tábláját, és a megfelelő VLAN interfészen az IP cím mellé fel kell venni azt a virtuális IP címet, amit a hostjaink átjáróként fognak használni. Amiben különbözik társaitól a VARP, az a virtuális MAC cím, amit mindkét L3-as Arista eszközön konfigurálni kell, hogy ezzel a MAC címmel válaszoljanak a virtuális IP-s ARP kérésekre, illetve ezt a MAC címet szórják gratuitous ARP-pal.

A többi protokollnál (HSRP, VRRP) kizárólag aktív-passzív redundanciára van lehetőségünk, ahol a forgalom kelet-nyugati és észak-déli irányban is megterheli az aktív eszköz összeköttetéseit, a VARP ezzel szemben egyenletesebb terhelést nyújt észak-déli irányban, és egyáltalán nem terheli feleslegesen a kelet-nyugati kapcsolatokat:

Az egyetlen furcsa dolog a VARP működésében az lehet, hogy amikor egy kliens megkérdezi ARP-vel, hogy mi az átjárójának a MAC címe, akkor szerintem mindkét Arista eszköz el fogja neki küldeni a virtuális MAC címet, azaz kétszer kap választ. Ha szigorú biztonsági felügyelet van a hálózatban, ezek a dupla válaszok kiverhetik a biztosítékot. De ha egyszer a kliens megtudja a virtuális IP-hez tartozó virtuális MAC címet, akkor már csak úgy süvítenek kifelé a bitek a legközelebbi Arista L3 switchen (ezért kell mindegyiken ugyanazt a virtuális MAC címet beállítani). A VARP konfigurálásához a részletes útmutató megtalálható az Arista User Manualban.