Mit tehetünk akkor, ha a feladatunk a világ másik végén lévő telephely LAN-jának minél alaposabb feltérképezése, és nincs semmiféle dokumentáció, amivel neki lehetne kezdeni a feladatnak? A helyi IT-s munkaerő nem ismeri igazán a hálózati eszközöket, ha kell, néhány alapvető dolgot -- hostname, IP, default gateway, admin jelszó -- be tud állítani webes felületen, de itt nagyjából kimerül a szakértelem.
Ilyenkor az lenne a legjobb, ha az ember csak ráeresztene valami okos szoftvert a megfelelő subnetre, az meg minden kis információmorzsát felcsipegetne, benézne ide is, oda is, HTTP-n, HTTPS-en, telneten, SSH-n, SNMP-n, amelyiken éppen lehet, végül kiadna egy részletes layer 2-es topológia ábrát hostnevekkel, IP-kkel, portszámokkal, az eszközök típusával, meg minden. A valóság ezzel szemben az, hogy nem véletlenül jut el a világnak erre a felére a probléma, az adott telephelyen a LAN eszközök nincsenek egységesen konfigurálva, különböző felhasználónevek és jelszavak vannak rajtuk beállítva (ha egyáltalán be van állítva valami), több különböző gyártótól valóak, vicces hurkokat kötöttek rájuk, némelyiknek még IP-je sincs.
A tipikusan ilyesmire használt gyártóspecifikus szoftverek, mint amilyen régi kedvencem, a 3Com Network Director (3ND) vagy újabban az azt felváltó HP Intelligent Management Center - IMC (bár szerintem ez kissé nehézkesre sikeredett) vagy a Nortel Enterprise Switch Manager vagy a Cisco Network Assistant nem igazán rúgnak labdába ilyen helyzetben, és soha nem lesz pontos az, amit kiköpnek magukból egy discovery után, de azért kiindulási alapként nem feltétlenül rossz az. Jelenleg épp a 3ND és a Cisco Network Assistant volt kéznél, gondoltam kipróbálom, mire mennek.
A menedzsment szoftverek alternatívájaként pedig ott a CLI-s buherálás, első körben nmap-pel kiszűrhetők az adott subnetben lévő gyanús hostok: a már említett protokollok portjai közül legalább egy nyitva van, szerencsésebb esetben több is (TCP-80, TCP-22, TCP-23, TCP-443, UDP-161), ezekről listát készít az ember, összeszedi a helyi IT-től előzetesen begyűjtött jelszavakat, majd jöhet a favágás: megpróbálni belépkedni mindenhova. A sikeres műveletekről táblázat készül, hogy egy adott IP adott portján mivel lehetett belépni. Ha a subnet elfogyott, akkor jó eséllyel a legtöbb távolról adminisztrálható eszközt sikerült azonosítani, így már csak a köztük lévő kapcsolatokat kell feltérképezni. A kapcsolatok feltérképezésében óriási segítség a CDP, NDP vagy egyéb hasonló protokoll által begyűjtött információ, ám nem mindig elegendő. A végső megoldás annak megállapítására, hogy mely portra van kötve egy-egy eszköz, a CAM tábla nézegetése. Ha sikerült bejutni már akár csak egyetlen eszköz parancssorába, onnantól a subnet összes hostjának MAC címét meg tudjuk keresni, egy ping után ott lesz az ARP táblánkban. Az ARP táblából kikeresett MAC címet utána már megleljük a CAM táblában is, és ha kell, switchről switchre, CAM tábláról CAM táblára végig lehet követni addig a portig, ahová az adott eszköz ténylegesen be van dugva. A CAM tábla további előnye, hogy megmutatja az összes csatolt switchet, hubot: ha azt látjuk a CAM táblában, hogy mondjuk az Fa0/8-as porton 13 MAC címet tanult be az eszközünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a 8-as porton lóg még valamilyen hálózati eszköz, akár mutatja a CDP neighbor-ök közt a switchünk, akár nem (leszámítva az olyan extrém eseteket, mint például a virtual hostok, ahol virtuális a switch is). Végül a CLI-ben elérhető STP, LACP információk alapján pontosíthatjuk a topológiát, bejelölve a redundáns linkeket is. Hát, ez a kézi módszer, sziszifuszi meló, az biztos.
No, de hogy valami érdekes is jusson végére, az említett telephely feltérképezését megcsináltam 3ND-vel, Cisco Network Assistant-tal és kézzel is. Amint az utólag kiderült, a telephelyen az eszközök többsége Cisco volt, szóval a 3ND-nek eleve nem voltak nagy esélyei. Gondoltam érdemes az eredményeket számszerűsíteni is, ha a layer2-es topológia gráfjának minden megtalált éle és csúcsa egy-egy pontnak számít (az élek estén szükségesek a portok információi is a ponthoz, pl. egyik eszköz Gi1/0/2-ről megy a másik Gi0/1-re), akkor a következő eredmények születtek:
A kézi módszerrel 41 pontot sikerült elérni, 21 csúcs és 20 él került fel a topológia ábrájára (semmi redundancia), ez összesen 16 Cisco eszközt jelent, egy 3Com eszközt és négy közelebbről nem azonosítható, feltehetően unmanaged switchet. Természetesen messze ez a módszer igényli a legtöbb időt, a management szoftverek néhány vagy néhány tíz perces discovery idejéhez képest itt több óráról van szó.
A Cisco Network Assistant 20 pontot gyűjtött, a 16 Cisco eszközből 11-et megtalált, köztük egy olyat is, mely csak a CDP neighbor-ök közt volt megtalálható, egyébként nem volt IP cím beállítva rajta. A többi Cisco eszközre különféle okokból nem tudott bejelentkezni, az egyik például szolgáltatói eszköz volt az ötből, amelyhez nincs jelszavunk, a maradék négy Cisco eszközökhöz pedig csak Telnet hozzáférés volt, amit nem tudott használni, míg az egyéb (nem Cisco) eszközöket pedig hivatalból ignorálta. De legyünk méltányosak a programhoz, az általa megrajzolt topológia pontos volt, nem húzott be téves éleket a gráf csúcsai közé, minden teljesen egybevágott az eszközökből kinyerhető CDP információkkal, így sokat segített a kézi módszer felgyorsításában, ellenőrzésében.
A 3Com Network Director meglepetésre 21 pontot ért el, összesen 16 eszközt talált meg (ugye emlékszünk: a maradék 5 eszköznek nincs IP címe!), ám csak 5 kapcsolatot fedezett fel az eszközök közt helyesen, a többi eszköz fura felhőkön keresztül csatlakozott vagy csak úgy lógott a levegőben. Vitathatatlanul ez volt a legzajosabb módszer, számos nyomtató és egyéb SNMP-képes eszköz bukkant fel a topológiában, igaz ezeket nem volt nehéz kiszűrni.
A végső találati arányokat még sajnos nem tudom, ugyanis nemrég küldtem el a helyi IT-snek ellenőrzésre a kézi módszerrel összeállított topológiáról a Visio ábrát, amit ki fog egészíteni/javítani a tényleges állapotoknak megfelelően. Remélhetőleg a 41 pont nem lesz messze a valós értéktől...
