2012-08-31

RIverbed offtopic érdekességek

Egy kis érdekesség egy Riverbed Steelhead 550-es WAN optimizer CLI-jéből. A legmenőbb networkös cégeknél mindig vannak magyarok:

amnesiac > show ver
Product name:      rbt_sh
Product release:   7.0.1
Build ID:          #202_11
Build date:        2012-02-09 17:16:08
Build arch:        i386
Built by:          root@miskolc

Uptime:            2m 29s

Product model:     550
System memory:     1549 MB used / 475 MB free / 2024 MB total
Number of CPUs:    2
CPU load averages: 1.85 / 0.76 / 0.28
amnesiac >

Ha már Riverbed, akkor még egy dolog, amiről érdemes tudni: kb. két éve megvették kilóra a Wireshark mögött álló céget, persze maga a kód GPL-es, de a tudás, a kulcsemberek, mind-mind Riverbed alkalmazottak. A legszebb az egészben, hogy itt nem történtek olyan baklövések, mint amelyek például az OpenOffice és az Oracle esetében a LibreOffice forkhoz vezettek -- szintén ugye két éve. Nem tépték szét a fejlesztői közösséget, nem akarták kisajátítani a Wiresharknak a protokoll analizátorok közötti páratlan népszerűségét, építettek rá egy üzleti modellt, tök jó termékek kaphatók, egy Cascade Shark appliance-t például egyszer szívesen meghajtanék.

Szóval riszpekt, köszi, hogy nem kúrtátok el, és persze üdv a magyar kollégá(k)nak.

Mekkora egy switch késleltetése?

A napokban egy összetett alkalmazáskésleltetés-mérési projekt kapcsán felmerült a kérdés, hogy hol legyen az első mérési pont a rendszerben. Maga a rendszer egy több hostos elosztott alkalmazás, amiben mindenfelé létre lettek hozva mérési pontok. Nyilvánvaló, hogy az első mérési pont ott kell, hogy legyen, ahol bejutnak az adatok a rendszerbe, ezt történetesen egy Linux. A teljes elosztott alkalmazás késleltetési ideje sok milliszekundumos nagyságrendben mozog, nekem meg sem fordult a fejemben, hogy az említett első mérési pontot nem ezen a gateway Linux rendszeren kellene létrehozni, de egy kolléga felvetette, hogy van ám az előtt a Linux előtt egy switch is, és hogy gyakorlatilag az az első eszköz a teljes rendszerben, azon kellene egy monitor portot konfigurálni, hogy valóban a legkorábbi ponton kapjuk el a bejövő adatokat.

Ekkor kibújt belőlem a networkös, hiszen a switching, akár a gyorsabb cut-through de még a lassabb store-and-forward esetében is a milliszekundumos nagyságrend alatt, mikroszekundumos berkekben mozog. Arról nem is szólva, hogy az elosztott rendszer hostjai közötti NTP szinkronizációnak is vannak korlátai, sosem törtem ilyenen a fejem, de állítólag LAN-on az NTP szinkronizáció precizitása jó, ha megüti a 20 mikroszekundumos tartományt. Ergo felesleges vesződni a monitor porttal, ha nem is tudjuk olyan precízen jegyzetelni az adatokat, amennyit az egyetlen switcheléssel korábbi sniffing jelentene.

Ennek apropóján utánanéztem, hogy tulajdonképpen mennyi az annyi: mekkora manapság a switchek késleltetése? Átpörgettem pár adatlapot különböző gyártóktól, és arra jutottam, hogy az enterprise termékek esetében a mezei 100Mb/s-es eszközöktől a 10Gb/s-es Ethernet eszközökig nagyjából néhány tíz mikroszekundumos késleltetéssel lehet számolni. Persze nehéz ezeket az adatokat összehasonlítani, hiszen nem ugyanazokkal a módszerekkel dolgoznak a különböző műhelyek a mérések során, van ahol a beérkező keret első bitjétől megy a stopper a kimenő keret első bitjéig, máshol (store-and-forward méréseknél) a beérkező keret utolsó bitjétől a kimenő első bitjéig. Gyakran nincs feltüntetve, hogy mekkora Ethernet keretméret mellett végezték a mérést, máshol egész adatsorok vannak egészen jumbo frame méretig. De úgy körülbelül a néhány tíz mikroszekundum jó közelítést ad, és ez nagyjából a kilencvenes évek közepe, az ASIC áramkörök switchekben való megjelenése óta így van. Az alapok a cisco.com-on elolvashatók a "Cut-Through and Store-and-Forward Ethernet Switching for Low-Latency Environments" doksiban.

Persze vannak extrém igényeket kielégítő termékek is. Úgy tűnik, hogy mostanában a low latency switching piacot leginkább a tőzsdei rendszerek, illetve azoknak is egy speciális szegmense, a High-Frequency Trading rendszerek fűtik. Az egyik, erre a piacra szakosodott gyártó, az Arista például 600 nanoszekundumos késleltetésű cut-through switchekkel hergeli a vevőit már a tervezési dokumentumaiban is, így rackek között is már 2,4 mikroszekundomot képesek elérni.

No, ettől messze vannak azok az eszközök, amikhez én hozzáférek, de épp volt kéznél egy 3Com 5500-EI, gondoltam kipróbálom, hogy mekkora a késleltetése, nem éppen mai darab, de legalább enterprise cucc. Az adatlap pusztán annyit közöl, hogy "Store-and-forward switching; latency <10 μs". Lássuk. Elővettem a Systimax patchkábeleket, két egyforma laptopot, egyforma OS-szel (Ubuntu 12.04.1), és céleszköz híján ment a ping, először 1000 bájtos mérettel:


50 packets transmitted, 50 received, 0% packet loss, time 48998ms
rtt min/avg/max/mdev = 0.462/0.495/0.528/0.036 ms

Hm... 495μs átlagos RTT-re, annak a fele 247,5μs, igaz ebben benne van az is, hogy a switchtől független két OS-en át kell verekednie magát, valószínűleg maga a kapcsolás sokkal rövidebb ideig tart, mint amennyi idő alatt a két végen lévő TCP/IP stacken átjut az ICMP, de valahogy akkor is kevesebbre számítottam. Aztán kipróbáltam 32 bájtos mérettel is:


50 packets transmitted, 50 received, 0% packet loss, time 48998ms
rtt min/avg/max/mdev = 0.167/0.184/0.218/0.021 ms

Így már csak 184μs az átlagos RTT, azaz egy átlagos odaút már csak 92μs, úgy, hogy ebben a két Linux TCP/IP stackje is benne van, nem csak a kapcsolás. Ez valóban sokkal közelebb van az adatlap alapján megcélzott <10μs-hez, gyakorlatilag én ezt a a <10μs adatot már simán el is hiszem.

2012-08-23

Interaktív SSH wrapper parancssorból

Egy volt kollégám többször bizonygatta, hogy SecureCRT nélkül ebben a szakmában manapság már nem lehet meglenni, hogy enélkül nem veszik komolyan az embert. Valóban, az említett program legalább akkora változást hozott a remote shell hozzáférések egyszerű kezelésében Windows alatt, mint annak idején a PuTTY. A két programot igazából nem is érdemes hasonlítgatni, annyival okosabb, szebb, modernebb a SecureCRT, hogy a PuTTY csak egyetlen területen veheti fel a versenyt vele: az árában, merthogy ez utóbbi ingyenes. Minden másban, pl. hostok csoportosítása, jelszavak megjegyzése, alapból megnyíló sessionök stb. a SecureCRT viszi a prímet.

Arról azonban sosem sikerült meggyőznöm a kollégát, hogy Linuxon azért van élet a SecureCRT-n kívül is. Persze olyan szintű dolog nincs, mint amilyen a SecureCRT, illetve azt úgy hívják, hogy SecureCRT for Linux, de azért csak fel lehet a bash-t okosítani, hogy menjen az a Tab-os kiegészítés gyakran használt hostnevekre vagy ilyesmi. Nyilván az ember elsősorban már csak SSH-t használ, meg általában parancssort, még ha Linux desktop is fut a gépen, legtöbbször a terminálablak takar ki minden mást. A GNOME 2-es környezetben volt egy klassz kis app, az "SSH Menu", az egész élhető volt, közvetlenül a panelből lehetett kiválasztani a hostokat, de a mostani új desktopokból (GNOME 3, Unity) fájóan hiányzik egy igazán ütős alkalmazás erre. A Remmina lehet, hogy egyszer jó lesz, egyáltalán nem ördögtől való ötlet egyetlen kliensben integrálni az összes hasonló célú funkciót (SSH, VNC, RDP...), de jelen állapotában a Remmina CLI-s felületek használatához meglehetősen kényelmetlen. Szóval mostanában egyre inkább kezd igaza lenni a volt kollégának.

Egészen eddig a percig. Közzéteszem ugyanis a pótolhatatlan, teljesen CLI-s, interaktív SSH indító felületet, amit csak feldobunk egy jump szerverre, és okostelefonról, Windowsról, Linuxról egyaránt használhatjuk, itt van kérem a csodálatos, hasznos, mc-kék SSH menü szkript:


Még akár felhasználónevet is választhatunk (az alapértelmezett a $USER) egy előre megadott listából, vagy beírhatunk tetszés szerinti nevet:


Khm... nos, itt nagyjából véget is ér a szkript tudása, én jelenleg egy kb. 80 hosztos listával használom, és már annyira a szívemhez nőtt, hogy el sem tudnám képzelni a napi munkát nélküle. Különösebb függősége nincs, szükség van a "dialog" csomagra, "ncurses"-re. Kód:

#!/bin/sh

if ! $(which dialog); then
   echo "Can't find \"dialog\" binary on PATH."
   exit 1
fi

SSHHOST=$(dialog --stdout --title " SSH Menu " --menu "       IP............Hostname...............Function/Description" 22 74 100 \
192.168.0.1      "domain-name-host1      Comment for host1" \
192.168.0.2      "domain-name-host2      Comment for host2" \
192.168.0.3      "domain-name-host3      Comment for host3" \
192.168.0.4      "domain-name-host4      Comment for host4" \
192.168.0.5      "domain-name-host5      Comment for host5" \
192.168.0.6      "domain-name-host6      Comment for host6" \
192.168.0.7      "domain-name-host7      Comment for host7" \
192.168.0.8      "domain-name-host8      Comment for host8" \
192.168.0.9      "domain-name-host9      Comment for host9" \
192.168.0.10     "domain-name-host10     Comment for host10" \
192.168.0.11     "domain-name-host11     Comment for host11" \
192.168.0.12     "domain-name-host12     Comment for host12" \
192.168.0.13     "domain-name-host13     Comment for host13" \
192.168.0.14     "domain-name-host14     Comment for host14" \
192.168.0.15     "domain-name-host15     Comment for host15" \
192.168.0.16     "domain-name-host16     Comment for host16" \
)

if test -z $SSHHOST; then
   exit 1
fi

REMOTEUSR=$(dialog --stdout --title " Select remote user name " --menu "If you would like to type in a username select \"Cancel\"" 15 40 10 \
$USER "" \
root "" \
admin "" \
cisco "" \
vyatta "" \
)

if test -z $REMOTEUSR; then
   REMOTEUSR=$(dialog --stdout --title " Enter remote user name " --inputbox "" 7 40 )
fi

if test -z $REMOTEUSR; then
   exit 1
fi

clear
exec ssh -l $REMOTEUSR $SSHHOST

2012-03-21

Egymásba ágyazott ismétlődések kezelése TShark field print opciókkal

Tegyük fel, hogy szkriptet kell írnunk, ami valamiféle statisztikát készít mondjuk IPIP vagy GRE tunnelezett forgalomról. Mintának egyből használhatjuk a packetlife.net-ről a GRE.cap-ot. A tunnel ebben az esetben a 10.0.0.1 és a 10.0.0.2 közt van kihúzva, a tunnelen belül pedig az 1.1.1.1 és a 2.2.2.2 kommunikál egymással:


Ha mindezt CLI-ben szeretnénk feldolgozni, akkor persze TSharkra lesz szükség, és egy kicsit állítgatni kell az alapértelmezett outputon. Egyszerűsítsük le a végletekig a dolgot, csak a forrás, illetve a cél IP-ket jelenítsük meg:
karsair@betazed:~$ tshark -r GRE.cap -T fields -e ip.src -e ip.dst -E separator=\;
1.1.1.1;2.2.2.2
2.2.2.2;1.1.1.1
1.1.1.1;2.2.2.2
2.2.2.2;1.1.1.1
1.1.1.1;2.2.2.2
2.2.2.2;1.1.1.1
1.1.1.1;2.2.2.2
2.2.2.2;1.1.1.1
1.1.1.1;2.2.2.2
2.2.2.2;1.1.1.1
Nos, ez nem egészen az, amire szükség van, hiszen itt csak a GRE payload IP-k látszanak, azaz az ip.src és az ip.dst mezők utolsó előfordulásai minden egyes keretben. Ettől többet sajnos nem is várhatunk egészen a Wireshark 1.6-os verziójáig. Az új stabil Wireshark ágban azonban már gondoltak a rekurzivitás barátaira, új opciók vannak ugyanis a hasonló esetek kezelésére. Egyrészt megváltozott az alapértelmezett viselkedés a TShark-ban, -e után megadott mező összes előfordulását kilistázza a program vesszővel elválasztva:
karsair@betazed:~$ /opt/wireshark-1.6.5/bin/tshark -r GRE.cap -T fields -e ip.src \
-e ip.dst -E separator=\;
10.0.0.1,1.1.1.1;10.0.0.2,2.2.2.2
10.0.0.2,2.2.2.2;10.0.0.1,1.1.1.1
10.0.0.1,1.1.1.1;10.0.0.2,2.2.2.2
10.0.0.2,2.2.2.2;10.0.0.1,1.1.1.1
10.0.0.1,1.1.1.1;10.0.0.2,2.2.2.2
10.0.0.2,2.2.2.2;10.0.0.1,1.1.1.1
10.0.0.1,1.1.1.1;10.0.0.2,2.2.2.2
10.0.0.2,2.2.2.2;10.0.0.1,1.1.1.1
10.0.0.1,1.1.1.1;10.0.0.2,2.2.2.2
10.0.0.2,2.2.2.2;10.0.0.1,1.1.1.1
Másrészt vadonatúj field print opcióként itt az "occurrence". Az eddigi field print opciókkal be lehetett állítani, hogy legyen-e az outputban fejléc (-E header=y), a fenti példákban már bemutatott separator opcióval megadhattunk mezőelválasztó karaktert (-E separator=\;), illetve kérhettünk idézőjeleket a mező tartalma köré (pl. -E quote=d). Most viszont azt is megadhatjuk az occurrence opcióval, hogy az adott nevű mező első (f), utolsó (l) vagy összes (a) előfordulását szeretnénk látni, így akár imitálhatjuk az 1.6-os verziók előtti viselkedést (-E occurrence=l):
karsair@betazed:~$ /opt/wireshark-1.6.5/bin/tshark -r GRE.cap -T fields -e ip.src \
-e ip.dst -E separator=\; -E header=y -E quote=d -E occurrence=l
ip.src;ip.dst
"1.1.1.1";"2.2.2.2"
"2.2.2.2";"1.1.1.1"
"1.1.1.1";"2.2.2.2"
"2.2.2.2";"1.1.1.1"
"1.1.1.1";"2.2.2.2"
"2.2.2.2";"1.1.1.1"
"1.1.1.1";"2.2.2.2"
"2.2.2.2";"1.1.1.1"
"1.1.1.1";"2.2.2.2"
"2.2.2.2";"1.1.1.1"
Ami még ide tartozik, mégis kimaradt az eddigi példákból, az az aggregator field print opció, ami az -e után megadott nevű mező(k)nek az adott keretben való előfordulásait elválasztó karaktert definiálja, az alábbi példában ez a kettőspont:
karsair@betazed:~$ /opt/wireshark-1.6.5/bin/tshark -r GRE.cap -T fields -e ip.src \
-e ip.dst -E separator=\; -E quote=d -E occurrence=a -E aggregator=:
"10.0.0.1:1.1.1.1";"10.0.0.2:2.2.2.2"
"10.0.0.2:2.2.2.2";"10.0.0.1:1.1.1.1"
"10.0.0.1:1.1.1.1";"10.0.0.2:2.2.2.2"
"10.0.0.2:2.2.2.2";"10.0.0.1:1.1.1.1"
"10.0.0.1:1.1.1.1";"10.0.0.2:2.2.2.2"
"10.0.0.2:2.2.2.2";"10.0.0.1:1.1.1.1"
"10.0.0.1:1.1.1.1";"10.0.0.2:2.2.2.2"
"10.0.0.2:2.2.2.2";"10.0.0.1:1.1.1.1"
"10.0.0.1:1.1.1.1";"10.0.0.2:2.2.2.2"
"10.0.0.2:2.2.2.2";"10.0.0.1:1.1.1.1"
Eljutottunk tehát odáig, hogy a TShark egy jól konfigurálható kimentet ad a poszt elején vázolt szkript számára, az IP-ket pakolgathatjuk tömbökbe, ide-oda, számolgathatjuk, hogy melyik hányszor fordult elő ilyen külső IP, amolyan belső IP mellett, de az már egy másik történet.

2012-03-14

NAT connection tracking naplózás Linuxon

Gyakran felmerülő probléma, hogy miképp lehet azonosítani linuxos SRC NAT mögötti gépeket megbízhatóan. Az ugye viszonylag egyértelmű, hogy címfordítást végző rendszeren valamit kezdenünk kell a kernel által vezetett conntrack táblával, amihez van egy sztenderd interfész minden Linuxon: a /proc/net/ip_conntrack-ből mindig ki lehet olvasni az éppen aktuális bejegyzéseket. Ez azonban igencsak behatárolt lehetőség. Tegyük fel, hogy percenként mentjük a táblázatot! Még így is igen könnyen lehetnek olyan NAT-olt kapcsolatok, amelyek az előző lekérdezés óta épültek ki, de azóta már kikerültek a conntrack táblázatból, ezért a percenkénti logjainkban semmilyen nyomuk nem marad, arról nem is beszélve, hogy rengeteg felesleges információt is eltárolunk, mert a conntrack bejegyzések jelentős része - a megnyitott, kiépített TCP sessionök - tipikusan több percen át élnek, és ezeket mindig újra és újra tárolgatjuk a percenkénti logokban.

Jobb lenne az eseményalapú megközelítés, csak akkor naplózni a conntrack bejegyzéseket, ha új kapcsolat épül ki, vagy ha az adott conntrack bejegyzés kikerül a conntrack táblázatból. Szerencsére ilyesmi létezik Linuxra, a szoftvercsomag neve conntrack-tools, a benne lévő eszközök pedig kiváló, dinamikus, userspace interfészt biztosítanak a kernel conntrack táblájához. A csomag két fontos eleme a conntrack és a conntrackd nevű program. Az előbbivel listázni, naplózni, létrehozni, módosítani, törölni lehet conntrack bejegyzéseket, az utóbbi (a démon) pedig redundáns NAT rendszerek közt képes a conntrack információk szinkronizálására. A conntrack naplózás tesztjéhez az alábbi topológiát használtam:



A "denobula" beállításait nem vittem túlzásba, egy teljesen alap Ubuntu 10.04 LTS telepítést kell elképzelni, ahol két paranccsal beállítható a 10.1.1.0/24 subnetből érkező csomagok forráscímeinek NAT-olása az eth0-ra aggatott külső IP-re, feltételezve, hogy az alapértelmezett ACCEPT iptables policy-ket senki és semmi nem állította át:
echo 1 > /proc/sys/net/ipv4/ip_forward
iptables -t nat -A POSTROUTING -o eth0 -s 10.1.1.0/24 -j MASQUERADE
Az interfészeket kell még beállítani, az /etc/network/interfaces fájlba kerüljenek a következők:
auto lo eth0 eth1

iface lo inet loopback

iface eth0 inet static
address 10.0.2.15
netmask 255.255.255.0
gateway 10.0.2.2

iface eth1 inet static
address 10.1.1.1
netmask 255.255.255.0
Majd állítsuk be a DNS-t, végül húzzuk fel az interfészeket (újraindítás után ez már az init alatt megtörténik az előbbi auto bejegyzés miatt):
echo "nameserver 8.8.8.8" > /etc/resolv.conf
ifup eth0
ifup eth1
Következik a lényeg, a conntrack-tools telepítése (valójában csak a conntrack csomag szükséges ahhoz, amiről ebben a posztban szó lesz):
apt-get update
apt-get install conntrack conntrackd
A "denobula" beállítása ezzel meg is van, a tesztkörnyezetből még hiányzik a NAT mögötti kliens, az "andoria", ez bármi lehet, Live CD-s Linux, akármi, a lényeg, hogy konfiguráljunk rajta egy 10.1.1.2/24-es IP-t, majd a 10.1.1.1-et gatewaynek, valamint egy DNS szervert (pl. 8.8.8.8). Ezek után nincs más hátra, mint beröffenteni a NAT-os gépen a connttrack programot, a sok opció közül most a -E lesz az, amire szükségünk lesz, további opcióként megadtam a -o id,timestamp-et, így az egyes bejegyzések pontos időbélyege és az adott NAT-olt kacsolat belső ID-je is látszani fog a kimenetben:
root@denobula:~# conntrack -E -o id,timestamp,extended
[1331710267.511683]        [NEW] ipv4     2 tcp      6 120 SYN_SENT src=10.1.1.2 dst=74.125.232.247 sport=39059 dport=80 [UNREPLIED] src=74.125.232.247 dst=10.0.2.15 sport=80 dport=39059 id=3607679456
[1331710267.513939]        [NEW] ipv4     2 tcp      6 120 SYN_SENT src=10.1.1.2 dst=74.125.232.247 sport=39060 dport=80 [UNREPLIED] src=74.125.232.247 dst=10.0.2.15 sport=80 dport=39060 id=3607679216
[1331710267.513992]     [UPDATE] ipv4     2 tcp      6 60 SYN_RECV src=10.1.1.2 dst=74.125.232.247 sport=39059 dport=80 src=74.125.232.247 dst=10.0.2.15 sport=80 dport=39059 id=3607679456
[1331710267.514021]     [UPDATE] ipv4     2 tcp      6 60 SYN_RECV src=10.1.1.2 dst=74.125.232.247 sport=39060 dport=80 src=74.125.232.247 dst=10.0.2.15 sport=80 dport=39060 id=3607679216
[1331710267.514047]     [UPDATE] ipv4     2 tcp      6 432000 ESTABLISHED src=10.1.1.2 dst=74.125.232.247 sport=39059 dport=80 src=74.125.232.247 dst=10.0.2.15 sport=80 dport=39059 [ASSURED] id=3607679456
[1331710267.514076]     [UPDATE] ipv4     2 tcp      6 432000 ESTABLISHED src=10.1.1.2 dst=74.125.232.247 sport=39060 dport=80 src=74.125.232.247 dst=10.0.2.15 sport=80 dport=39060 [ASSURED] id=3607679216
[1331710272.506759]     [UPDATE] ipv4     2 tcp      6 120 FIN_WAIT src=10.1.1.2 dst=74.125.232.247 sport=39060 dport=80 src=74.125.232.247 dst=10.0.2.15 sport=80 dport=39060 [ASSURED] id=3607679216
[1331710272.507065]     [UPDATE] ipv4     2 tcp      6 60 CLOSE_WAIT src=10.1.1.2 dst=74.125.232.247 sport=39060 dport=80 src=74.125.232.247 dst=10.0.2.15 sport=80 dport=39060 [ASSURED] id=3607679216
[1331710272.507135]     [UPDATE] ipv4     2 tcp      6 30 LAST_ACK src=10.1.1.2 dst=74.125.232.247 sport=39060 dport=80 src=74.125.232.247 dst=10.0.2.15 sport=80 dport=39060 [ASSURED] id=3607679216
[1331710272.507208]     [UPDATE] ipv4     2 tcp      6 120 TIME_WAIT src=10.1.1.2 dst=74.125.232.247 sport=39060 dport=80 src=74.125.232.247 dst=10.0.2.15 sport=80 dport=39060 [ASSURED] id=3607679216
A kimenetben megtalálhatók a kért paraméterek, az első mező a timestamp, az utolsó mező a conntrack ID, a sorok egyébként elég beszédesek, minden sorban a második mező a conntrack esemény, amiből összesen három létezik, a NEW értelemszerűen egy új conntrack bejegyzés létrejöttekor generálódik, az UPDATE egy már létező bejegyzésben valamiféle változást jelez, például az UPDATE bejegyzésekben a TCP állapotátmenet-változások kiválóan követhetők. A harmadik, DESTROY nevű esemény pedig azt jelzi (a fenti példában épp nincs ilyen), hogy egy bejegyzés kikerül a conntrack táblából.

Ez a fajta eseményvezérelt kimenet már egészen közel van ahhoz, hogy használható legyen, két apróságra térnék még ki. Az első, hogy az STDOUT-ra küldött log nem tekinthető valódi log-nak, valahova át kell irányítanunk, a következő példában a tee-t használom, amivel így, ahogy van, ott lehet hagyni egy ötös vagy hatos szöveges terminálon, úgysem nyúl hozzá soha senki ;). A másik dolog, hogy általában az UPDATE eseményekre nincs szükség, hiszen az ilyesfajta logoknak az a lényege, hogy ki lehessen hámozni belőlük, hogy egy SRC NAT mögötti gép mettől meddig, milyen külső IP-vel, hová kommunikált, ehhez pedig elég a bejegyzés létrejöttét (NEW) és a bejegyzés végét (DESTROY) naplózni, ami közben történt a bejegyzéssel, nem érdekes. A "végső" NAT naplózó parancs tehát, amit természetesen ezer módon tovább lehet még fejlesztgetni, így néz ki:
conntrack -E -o id,timestamp,extended -e NEW,DESTROY | tee /var/log/ctrack.log

2012-02-29

Alapvető biztonsági beállítások MikroTiken

Néhány poszttal ezelőtt volt szó a Mikrotik eszközök ISR routerként történő használatáról, akkor egy-két teljesen szokványos lehetőséget (SNAT, DNAT, DHCP kliens WAN oldalon, DHCP szerver LAN oldalon, NTP kliens, WPA2 PSK wifi) vettünk elő CLI-ben, viszont tárva-nyitva hagytuk a rendszert, így valószínűleg nem élne túl a konfigurációnk pár napnál hosszabb időt érintetlenül publikus interneten. A biztonságosabb működés érdekében a legelső lépés az alapértelmezett admin jelszó megváltoztatása:
[admin@Tik] > /password
old password: password
new password: *************
retype new password: *************
Ez már önmagában sokat jelent, itt azonban semmiképp se pihenjünk még le, következhet a nem használt szolgáltatások kikapcsolása. Amire ténylegesen is szükség lehet, az az SSH, a többit bátran le lehet tiltani:
/ip service
set telnet disabled=yes
set ftp disabled=yes
set www disabled=yes
set www-ssl disabled=yes
set api disabled=yes
set winbox disabled=yes
Akár le is ellenőrizhetjük, hogy mindent sikerült-e kikapcsolni:
[admin@Tik] > /ip service print Flags: X - disabled, I - invalid 
#   NAME        PORT ADDRESS            CERTIFICATE                                     
0 X telnet                23
1 X ftp                   21
2 X www                   80
3   ssh                   22
4 X www-ssl              443                   none
5 X api                 8728
6 X winbox              8291
A RouterOS-en alapértelmezésben figyel UDP-n a bandwidth-server. Ez az IPerf-hez hasonló eszköz, amivel sávszélesség teszteket végezhetünk, érdemes ezt is addig pihentetni, amíg nincs rá ténylegesen szükség. A bandwidth-server szolgáltatás beállítása nem az IP service-ek közt található:
/tool bandwidth-server
set enabled=no
Végül tanácsos legalább a WAN és a WLAN interfészen letiltani a MikroTik Neighbor Discovery protocolt (MNDP) és a CDP-t, hogy ne szivárogtassunk feleslegesen információkat a rendszerről:
/ip neighbor discovery
set wlan1 disabled=yes
set ether1 disabled=yes
Ezzel az alapvető biztonsági beállításokon túl is vagyunk, a környezettől függően természetesen sok egyéb lehetőségünk van még a RouterOS alatt: tűzfalszabályok beállítása, központi RADIUS authentikáció, SNMPv3, BGP MD5 authentikáció, stb. ebben a posztban csupán a legáltalánosabb lehetőségeket vettük sorra.

2012-02-26

VLAN-ok kezelése MikroTiken

Vannak bizonyos megoldások a MikroTik RouterOS-en, amelyek, hát... legalábbis furcsának tűnnek egyéb network OS-ekhez képest, az egyik ilyen a VLAN-ok kezelése. Nem létezik olyasmi RouterOS alatt, hogy access port vagy trunk port, az van, amit összedrótozgatunk. Az alábbi parancsok például VLAN 1-3-ig, tagged VLAN kezelést biztosítanak az ether1 interfészen:
/interface vlan
add name="VLAN1" vlan-id=1 interface=ether1 disabled=no
add name="VLAN2" vlan-id=2 interface=ether1 disabled=no
add name="VLAN3" vlan-id=3 interface=ether1 disabled=no
Persze ezzel önmagában sokra nem megyünk, hiszen valahová tovább is kell kapcsolni ezeket a VLAN-okat, mondjuk access portokra. A következő döbbenet akkor éri a kezdő mikrotikest (például engem is), amikor kiderül, hogy amit mindenhol máshol access portnak hívnak, az itt tulajdonképpen nincs, de amit tehetünk, hogy mégis legyen, az sem az, hogy VLAN-okba tesszük a portokat, hanem:
/interface bridge
add name="BR1" disabled=no
add name="BR2" disabled=no
add name="BR3" disabled=no
/interface bridge port
add bridge=BR1 interface=ether2 disabled=no
add bridge=BR1 interface=ether3 disabled=no
add bridge=BR2 interface=ether4 disabled=no
add bridge=BR2 interface=ether5 disabled=no
add bridge=BR3 interface=ether6 disabled=no
add bridge=BR3 interface=ether7 disabled=no
Amint az a példából látható, a BR1 nevű bridge-hez az ether2-3, illetve a wlan1 port tartozik, a BR2-höz a ether4-5, a BR3-hoz pedig az ether6-7. Az itt definiált portcsoportok különálló VLAN-okként viselkednek, de természetesen az égvilágon semmi közük nincs az ether1 interfészen létrehozott trönkhöz, és az azon élő három tagged VLAN-hoz (némiképp emlékeztet egyébként mindez az autonóm Cisco AP-ken használatos BVI bridge group interfészekre). Az uplinken bejövő tagged VLAN-ok és a BR1, BR2, BR3 bridge-ek között úgy hozhatunk létre kapcsolatot, hogy a VLAN neveinkhez tartozó virtuális interfészeket szintén bepakoljuk a bridge-ekbe:
/interface bridge port
add bridge=BR1 interface=VLAN1  disabled=no
add bridge=BR2 interface=VLAN2  disabled=no
add bridge=BR3 interface=VLAN3  disabled=no
Ezzel eljutottunk oda, hogy az ether1-en bejövő tagged adatok megtalálják az útjukat az adott VLAN-on belül a MikroTik eszközre kapcsolt hostokig. De itt még nincs vége, ez csak az a módszer, ami minden MikroTik-en működik, egyes RouterBOARD-oknál ettől eltérő megoldást is lehet használni, attól függően, hogy milyen switch chip található a NYÁK-on. A RouterOS ugyanis nem fedi el a hardveres lehetőségeket, vannak hardverspecifikus parancsok a VLAN-ok kezelésére. A wiki.mikrotik.com-on található egy táblázat, ebből ki kell keresni, hogy a MikroTik eszközünkben milyen switch chip található, hogy támogatja-e a chip a port tükrözést, mekkora CAM táblát tud kezelni (MikroTik esetén ezt host table-nek hívják), vagy éppen azt, hogy hány VLAN-nal képes megbirkózni, és utána készíthetünk az adott switch chipre szabott VLAN konfigurációt, ami más RouterBOARD-on működésképtelen lehet. Beteges, nem igaz?

2012-02-03

Link Layer Discovery protokollok használata (5.) - CDP MikroTiken és Vyattán

Tulajdonképpen egész könnyen meg lehet szokni a MikroTik szoftverplatformját, a RouterOS-t, valójában igazi MikroTik eszköz sem kell ahhoz, hogy kipróbálhassuk, ugyanis van belőle x86-osra fordított változat, így akár virtuális gépre is telepíthető. A legfrissebb, 5.12-es kiadás IPSec-kel, MPLS-sel, NetFlow v9 exporttal, SNMP v3-mal és még számtalan lehetőséggel együtt sem több ~20MB-nál, ami bizony igen kevés, bármilyen mércével mérve, így aztán ideális választásnak tűnik nagyobb virtuális infrastruktúrák hálózati igényeinek kielégítésére.

De nem is erről szólna ez a poszt, hanem a MikroTik és a Vyatta CDP-kompatibilitásáról. A jó hír az, hogy mindkettőn működik, valódi Cisco eszközökkel tesztelve is, szerintem a Mikrotik megoldása a jobb, ugyanis a RouterOS alatt nagyon egyértelműen lehet kezelni a CDP-be bevont interfészeket, míg a Vyattán csak globálisan lehet ki- és bekapcsolni a CDP támogatást, bár állítólag dolgoznak az interfészenkénti ki- és bekapcsoláson. Ugyanakkor a Vyatta ismeri a CDP v2-t is, míg a RouterOS kizárólag CDP v1-et tud. A parancsok részletes leírogatása helyett ezúttal néhány beszédes képernyőképet készítettem, a képekre kattintva nagyobb felbontású változat is elérhető.

A Cisco eszköz látja mindkét CDP-s versenyzőt, a platform információk, a szoftververzió, a kapcsolódó fizikai portok teljesen korrekt módon jelennek meg az IOS-ben:


A MikroTik-es virtuális gép szintén hibátlanul teszi a dolgát, a gyártónál alapértelmezésben minden interfészen aktív a CDP, kivéve a vezeték-nélküli interfészeket, és mintha tunnel interfészeken sem kapcsolná be alapból a CDP-t a RouterOS; a lényeg, hogy vegyük a CDP-t is számításba (elsősorban biztonsági szempontból), amikor MikroTiket teszünk be a hálózatba. A képernyőképen a szomszédok listázása után példa látható arra is, hogyan kapcsolható ki egy adott interfészen a CDP, illetve arra, hogyan listázható az interfészek aktuális CDP-s állapota.


A CDP alapból nem fut a Vyattán, külön be kell kapcsolni (configure > set service lldp legacy-protocols cdp > commit > save). Az IOS CDP kereteitől a rendszer egy kissé megilletődött, kétszer is betette a neighbor táblázatba a Cisco AP-t, egyszer CDP v1-es, egyszer pedig CDP v2-es eszközként, ezt a kis botlást, valamint a többihez képest rendkívüli szószátyárságot leszámítva azonban nagyjából itt is minden rendben van:


Ugyanebben a témában a korábbi írásaim a Nortel, a 3Com (új HP) majd a HP (ProCurve, régi HP) Layer 2-es discovery protokolljainak alapvető használatát mutatták be, illetve az IOS-es LLDP-t.

2012-02-01

MikroTik wifi rulez: spektrum analízis CLI-ben

Minden WiFi eszközben helye lenne egy olyan tesztlehetőségnek, mint amilyet a MikroTik RouterOS-ben találtam. A szomorú valóság ezzel szemben az, hogy ilyesmi az Aruba cuccokon van, meg valami hasonló a Cisco AP-ken, de a legtöbb gyártó nem büszkélkedhet azzal, hogy a szabad felhasználású 2,4 Ghz-es illetve 5GHz-es tartományban spektrum analízist biztosítana.

Hogy mire jó ez? WiFi hibakeresésnél kiválóan használható az ugyanezekben a frekvenciatartományokban jelen lévő bármilyen fizikai jel kimutatására, aminek az egyéb WiFi eszközökön kívül lehet a forrása mikohullámú sütő, DECT telefon, autós riasztórendszer, rádiós kamerarendszer stb.

A MikroTik eszközökben - már amelyik támogatja ezt a lehetőséget, a RouterBoard 493-as történetesen ilyen - roppant egyszerű ennek a használata: interface wireless spectral-history wlan1:


Az itt látható rádiós környezetben például kiválóan megfigyelhető, hogy a 2437 MHz-es center frekvenciájú 6-os WiFi csatornára (2427-2447 MHz) nem érdemes jelet kitenni, sokkal jobbak a fizikai jel interferencia nélküli túlélésének esélyei az 1-es vagy a 11-es csatornán, igazán jól pedig a 13-as, vagy ha támogatják eszözeink, akkor 14-es csatornán érezné magát.

ISR router funkciók MikroTiken

Tesztelésre nálam van egy MikroTik eszköz (RouterBoard 493-as), 5.11-es RouterOS-szel, 9 darab tetszés szerint konfigurálható (Layer 2 / Layer 3) Ethernet interfésszel és egy WiFi interfésszel. Soha nem használtam még MikroTiket meg RouterOS-t korábban, egy picit irigykedve olvasgattam mások tapasztalatairól fórumokon, erre-arra, hogy ez linuxos cucc, mennyire megbízható, olcsóbb, mint a Cisco, ezt is tudja, azt is tudja.

Azért be kell vallanom, nem volt túl rózsás a kezdet, ugye a webes GUI meg a WinBox nevű windowsos konfiguráló csodák eleve nem is nagyon izgattak, hiszen ha használni fogunk MikroTiket, akkor az olyan környezetben lesz, ahol csak CLI jöhet szóba, és a CLI-t azt bizony szokni kell mondjuk egy IOS vagy bármi hasonló után. A hivatalos CLI dokumentáció sincs túl bő lére eresztve, úgyhogy MikroTik vonalon  sokat segít, ha az ember konzolkábelt ragad, és megpróbál mindenféle konfigurációkat összerakosgatni. Meglehet, hogy lesz még néhány hasonló poszt.

Elsőre arra gondoltam, hogy egy viszonylag általános ISR (Integrated Services Router) konfigurációt dobok össze: bridge a LAN portokon, SRC NAT, esetleg egy DNAT, WiFi (WPA2-PSK), WAN oldalon DHCP kliens, LAN oldalon DHCP szerver, NTP kliens... De még mielőtt belekezdenénk: a soros konzolport sebességét toljuk fel a terminálkliensünkön a sztenderd 9600-ról 115200-ra, ennél a típusnál ugyanis ez az alapértelmezés (gyors- és gépírók előnyben :)). A első dolog, amit érdemes beállítani, az a hostnév, itt persze véletlenül sem hostnévnek hívják:

/system identity
set name=TESZTROUTER

Jöhet a bridge interfész létrehozása. Fontos tudni, hogy ezen a boardon switch chip is van, így nem szoftverből történik a kapcsolás, hanem ASIC alapon megy, ami mindenképp dicséretes. A portok tetszőleges csoportját össze lehet bridge-elni, ebben a konfigurációban az ether1 porton kívül minden egyéb port a LAN oldali bridge groupban lesz:

/interface bridge
add name=bridge1
/interface bridge port
add bridge=bridge1 disabled=no interface=ether2
add bridge=bridge1 disabled=no interface=ether3
add bridge=bridge1 disabled=no interface=ether4
add bridge=bridge1 disabled=no interface=ether5
add bridge=bridge1 disabled=no interface=ether6
add bridge=bridge1 disabled=no interface=ether7
add bridge=bridge1 disabled=no interface=ether8
add bridge=bridge1 disabled=no interface=ether9
add bridge=bridge1 disabled=no interface=wlan1

Adjunk a WAN és LAN oldali interfészeinknek címet, a WAN port az ether1 lesz, a LAN oldalon pedig a bridge1 interfész fogja kiszolgálni a klienseket:

/ip dhcp-client
add default-route-distance=1 disabled=no interface=ether1
/ip address
add address=10.100.202.1/24 disabled=no interface=bridge1

A következő lépés a DHCP szerver beállítása LAN oldalon. Ehhez létre kell hozni egy IP poolt, azt hozzárendelni egy DHCP szerverhez (TEST_DHCP_SRV), illetve egy interfészhez (bridge1). Csak alapinformációkat adunk át a klienseknek, a default gw és egy Google DNS IP minden, amit az IP címen kívül megkapnak egy félórára. Egy pici csavart azért vittem bele, hogy megnézzem a static (v. reserved) DHCP funkciót is, a 00:0C:42:B5:8C:48-as MAC című kliensünk mindig a 10.100.202.200-as IP címet fogja megkapni:

/ip pool
add name=TEST_DHCP_POOL ranges=10.100.202.200-10.100.202.254
/ip dhcp-server
add name=TEST_DHCP_SRV address-pool=TEST_DHCP_POOL disabled=no interface=bridge1 lease-time=30m
/ip dhcp-server network
add address=10.100.202.0/24 dns-server=8.8.8.8 gateway=10.100.202.1
/ip dhcp-server lease
add address=10.100.202.200 disabled=no mac-address=00:0C:42:B5:8C:48


Következzék a NAT beállítása: egyrészt szeretnénk a 10.100.202.0/24-ben lévő LAN oldali klienseket betenni SRC NAT mögé, másrészt a WAN IP-re érkező TCP 2323 kapcsolatokat DNAT-tal áttesszük az imént static DHCP-re állított LAN oldali host 23-as TCP portjára. Itt mind a SRC, mind a DST NAT esetében olyan parancsváltozatokat használtam, amelyekkel el lehet kerülni a külső IP-re való hivatkozást (mivel ebben a konfigurációban dinamikus a WAN IP-cím), de természetesen a RouterOS kelléktárában vannak ennél komolyabb NAT szabályokat is lehetővé tevő eszközök:

/ip firewall nat
add action=masquerade chain=srcnat disabled=no out-interface=ether1
add action=dst-nat chain=dstnat disabled=no protocol=tcp dst-port=2323 to-port=23 to-addresses=10.100.202.200

Érdemes szinkronizálni a rendszer óráját valami közeli NTP szerverrel:

/system clock
set time-zone-name=Europe/Budapest
/system ntp client
set enabled=yes mode=unicast primary-ntp=148.6.0.1

Végül következhet a WiFi beállítása. Először egy biztonsági profilt kell létrehoznunk, amit utána rá lehet aggatni az SSID-nkre. A "TEST_PROFILE_WIFI" profil WPA2-PSK authentikációt használ és AES titkosítást, a profilt használó "TEST_MIKROTIK" SSID-t 802.11b, g és n szabványt ismerő klienseknek szórjuk az 1-es csatornán (2412 MHz):

/interface wireless security-profiles
add name=TEST_PROFILE_WIFI authentication-types=wpa2-psk group-ciphers=aes-ccm group-key-update=5m mode=dynamic-keys wpa2-pre-shared-key=12345678
/interface wireless
enable wlan1
set name=wlan1 mode=ap-bridge band=2ghz-b/g/n bridge-mode=enabled frequency=2412 hide-ssid=no security-profile=TEST_PROFILE_WIFI ssid=TEST_MIKROTIK

Ebben a formában a konfigurációnk még nem igazán internetképes, mindenféle biztonsági problémák lehetnek vele, alapból például fut a RouterOS-en a telnet szolgáltatás, tűzfalat is kellene konfigurálni, jelszót beállítani az admin usernek stb. de kezdetnek megteszi, a többit talán majd egy másik alkalommal.